Vettem egy könyvet ami a helyi folklórral és legendákkal foglalkozik, mert kíváncsi vagyok, hogy azokon a helyeken ahova a hétvégi tréningeken járunk, vajon hogyan éltek az emberek és mik töténhettek a múltban.
Ennek az az oka, hogy ha az ember egyszer oda beteszi a lábát szinte kézzel tudja tapintani a levegőben a letünt idők megmagyarázhatatlanul erős energiáját.
Mikor ebből a könyvből meséltem egy történetet egy nagyon kedves barátomnak, ő megkérdezte tőlem: miért nem írod ezeket is bele a posztjaidba? Biztos sokak számára érdekes lenne.
Kisebb gondolkodási idő után úgydöntöttem, talán tényleg megérné időt szánni rá.
Számtalan gyönyörű helyen jártam az elmúlt 1 évben és igyekszem majd sorra venni az ezekhez a helyekhez tartozó legendákat és az általam késztett képekkel megmutatni a helyszínt nektek. De néhol mások képeit is használom.
Első alkalommal azt a helyet választottam ahol magam is első terepfutásom alkalmával voltam.
Ez a hely a káprázatos és lélegzetelállító látványt nyújtó Slieve League, ír nevén: Sliabh Liag (A Zászlókövek Hegye)
Déli fekvésű tengeri sziklái több mint 1800 lábnyira (601m) emelkednek az óceán felszínétől , így Európában a legmagasabbak közé tartozik.
Többnyire a túristák, csak magát a sziklafalat csodálják meg és csak az igazán kalandor lelkek járnak a zarándokok ösvénye néven ismert túraútvonalon. Így kevesen tudják milyen csodákról maradnak le.
Tiszta időben gyönyörű kilátás tárul az ember szeme elé, de ködben és párás időben is óriási élmény, hiszen a köd a csenddel és az óceén hangjával olyan misztikus légkört teremt amit csak kevés helyen tapasztalni.
A hosszú és kanyargós hegygerinc időnként olyan keskeny, hogy azt a szédítő érzést keltheti, mintha egy égi ösvényen sétálnánk a felhők között.
Nem csoda hát, hogy az egyik részt baljóslatúan „The One’s Pass”-nak hívják. Ide csak kevesen merészkednek fel.
A tenger fölé magasodó sziklaegyüttes évente több tízezer látogatót vonz, hogy megtekintsék a csodálatos látványt nyújtó sziklás tájat és személyesen is láthassák a világ egyik természeti csodáját.
Egyes mondák szerint az emberek évezredek óta látogatják zarándokként a Slieve League hegyét. Magasztos csúcsát még mindig rejtélyek övezik, amelyek egy napon összefügghettek az Atlantiszi civilizációval, amely egykor a környező félszigeten virágzott.
Az Atlanti-óceán északi vizein folytatott halászat ősidők óta nagyon veszélyes elfoglaltság, és a régi közösségek erős hiedelmek és babonák összetett rendszerét fejlesztették ki a kockázatok ellensúlyozására.
A Teelin-móló közelében még mindig létezik egy pogány eredetű kút, amelyet Tobair na Córachnak (A szép szelek kútja) hívnak.
Ezt a kutat a helyi nők használták ősi mágia rituáléhoz, hogy megváltoztassák a szél irányát, és segítsenek biztonságosan hazahozni halászaikat.
A rituálé a forráskút kézi edényekkel történő kiürítését jelentette.
A legtöbb szent forráskút az 5. századtól szent kútnak lett minősítve, és gyakran használták őket keresztelésre.
A tündérekbe vetett néphit a kereszténység előtti „ősibb hitekhez” kapcsolódik, de talán létezhet még olyan régészeti bizonyíték, amely alátámasztja, hogy a Slieve League szintén fontos zarándokhely volt a kereszténység előtt.
Keith Corcoran, a könyv szerzője Gene Eoghan Ó Curraighín folklóristával beszélget, a helyi legendákról és hiedelmekről, aki élete nagy részét az ősi Pilgrin’s path „zarándokút” mellett élte le, amely a Slieve League-hegy keleti lejtőjén halad fel,
A Zarándokút a történelmi idők óta Aed Mac Bricne-hez, egy 6. századi keresztény misszionáriushoz kötődik a mai Westmeathből.
Aed Mac Bricne remete életre rendezkedett be a Slieve League csúcsa alatt, és ott élt egy ideig híveivel.
Éves ünnepét november 10-én tartották.
A helyiek tisztelték ezt, és bűnbánati zarándoklatokat tartottak egy kis templom kőből épített romjaihoz, amelyet Cillín-ként ismernek.
Gyakran erős hittel érkeztek ide, és régi gyógymódokat kerestek olyan betegségekre, mint például az ízületi gyulladás.
Gene szerint Aed Mac Bricne és követői egy nagyon régi pogány rituális templom helyén alapították templomukat, amely több ezer éves múltra tekintett vissza.
A helyszín délnyugati részén található egy kis átjáró sír, amely összeomlott. Az idősebb emberek „Kívánószékként” ismerték.
Belsejében két-három méter hosszú és két-három tonna tömegű hatalmas kövek voltak.
Gene-nek meggyőződése, hogy az átjáró sírt ezek a hatalmas lapok fedték. Van egy kis bejárat öt-hat méterrel a templom délnyugati oldalán, benne egy kis üreges kamrával.
A Lergadachtan-hegy távoli északkeleti sarkában egy nagy kőrakás található. Június 21-én, hajnali 4.45-kor az árnyék erről a kis dombról közvetlenül a bejáratba esik.
Az Aed Mac Bricne-nek szentelt szentélyen egy háromoldalú kőkereszt található, de valószínűleg egykor kör alakú is lehetett.
Ezek voltak a régi pogány keresztek. Az első misszionárius szerzetesek és papok kötelessége az összes ősi pogány lelőhely keresztényesítése volt, így néha letörték a tetejét, amikor csak lehetett, hogy keresztre hasonlítsanak.
Gene még egy megdöbbentő dologról beszélt: „Van egy cementes emlékmű a Slieve League csúcsán, amelyet 1950-ben Danny Doherty épített Kilcarból. A szerződéses ár 80 font volt.
Emlékszem, hogy az idősebb helyiek erről beszéltek, ott fent egy nagyon régi kőerőd maradványai voltak.
Nagy átmérőjű, körülbelül 80 méter.
A nagy kövek egy része még mindig látható elszórtan a csúcs emlékmű közelében. Úgy tudom, hogy a Slieve League-en talált alsó és felső lelőhelyet ünnepélyes helyszínként hozták létre, ahol az év bizonyos szakaszaiban a felkelő és lenyugvó napot imádták.”
Elhivatott folkloristaként Gene ezután azzal az érdekes elmélettel állt elő, hogy Szent János ünnepe valószínűleg egy korábbi, tűzimádó valláshoz kapcsolódó keresztény szertartás volt.
A Pyrolatreia vagy a tűzimádat egykor szinte általános volt a törzsek körében, és gyakran kapcsolódtak olyan fontos éves napfesztiválokhoz, mint a nyári napforduló.
Szent János ünnepe nagyon közel van a nyári napfordulóhoz. Vidéken Szent Iván estéjén minden ház előtt kis tőzegtüzeket gyújtottak. Az égő parazsat azután kivették ezekből a tüzekből, és kidobták a mezőkre; egyet a burgonyaföldre, egyet a zabföldre, és így tovább. Néha a tűz hamvait egy tartályba gyűjtötték, és egy halászhajó orrában tartották védelem céljából.”
Volt vajon Slieve League-en egykor fontos kereszténység előtti templomegyüttes?
Csak a jövőbeni régészeti terepmunka bizonyíthatja vagy cáfolhatja ezt az elméletet.
Csábító azonban azt képzelni, hogy a felkelő nyár közepén a napot szent tisztelettel figyelték a Slieve League csúcsa alatt. Aznap este vagy előző este egy összegyűlt gyülekezet nagy ünnepi máglyát gyújthatott, miközben a nap lassan lenyugodott a magas északnyugati horizonton. Lángjai egy szép, tiszta estén csodálatos jelzőfényként éghettek, amely látható lehetett az atlantiszi part menti közösségek számára a Donegal, Leitrim és Sligo öbölben.
Felhasznált irodalom: Keith Corcoran, Mysteries and legends of Donegal
Ha tetszett a cikk oszd meg a közösségi médiában és hasonló tartalmakért kövesd az oldalt.
Köszönöm
