Az elmúlt években amióta az egészséges élettel foglalkozom elég sok pszichológia könyvet is olvasok, tanulom is, marha sok időt fordítok az önfejlesztésre , hiszen az egészséges életnek 3 alap pillére van: az étkezés, a mozgás és a mentális jólét.
Tehát mind a magam, mind a családom és mind az ügyfeleim érdekében igyekszem minél inkább azon lenni, hogy én megfelelően érezzem magam, hiszen csak úgy tudok nekik segíteni, ha magam is hol vagyok.
A mentális egészséggel kapcsolatos nézeteimet én általában megtartom a privát konzultációkra, de az elmúlt nap történései arra késztettek, hogy mindenképp érdemes írnom róla.
Én nem tudom ti hogy vagytok vele, de én azt hiszem eljutottam arra a szintre, amikor már cseppet sem érdekel az, hogy mások mit gondolnak rólam.
Azt gondolom, hogy az elmúlt 42 évben már annyi ilyen (lentebb leírom) mellett mentem el fejet hajtva és éreztem rosszul magam az miatt amit más mondott (még csak nem is tettem semmit) hogy nekem betelt a pohár.
Nekem elég volt abból, hogy én érezzem rosszul magam azért amit más mond vagy gondol🤷♀️ túl rövid az élet ahhoz, hogy azzal töltsek időt keseregve, hogy mások mit mondanak, és amikor a gyerekem is érintett benne és ő is rosszul érzi magát miatta, akkor nincs az a mennyiségű leszaromtabletta ami szükséges lenne és akkor igenis szóvá fogom tenni azt! Mert az ő boldogságáért is én vagyok a felelős, ahogy a magaméért is és nem fogom hagyni, hogy ezen eméssze magát! Vagy magamat rágni ilyen dolog miatt, mikor sokkal fontosabb dolgokban segítek másoknak nap mint nap. Ez most nem lesz szép, de egyzserűen nincs időm a „szarra”
Az pedig, hogy ezzel sokan nem értenek egyet és esetleg elfordítják majd a fejüket az utcán, hát nem az én gondom, nem az én lelkem fáj közben. Az enyém nyugodt mert kiálltam magamért és a gyerekemért és meghúztam a vonalat azzal, hogy nem tűröm el, hogy mások így viselkedjenek sem velem, de legfőképpen a gyerekemmel, aki semmit nem tett ezért a fajta minősítésért és viselkedésért.
Sokadik alkalommal jön haza a gyerek az iskolából, hogy a legjobb barátnője anyukája nem örül neki hogy ők barátkoztak. (Ez megy 5 éve!!!)
Sokáig szerencsétlen gyerek magát okolta, hogy vajon miért utálja őt a barátnője anyukája, de most megtudta, hogy én vagyok az oka, mert én nem megfelelően nevelem az enyémeket. 😱
Teszem hozzá ez az anyuka életébe 2 szónál többet nem váltott velem, tehát fogalma nincs arról, hogy én mit és miért és hogyan teszek, hiszen arra sem tart méltónak, hogy köszönjön.
Gyermekekre tekintettel (de biztos én csinálom rosszul) írtam anyukának egy levelet, amiben leírtam neki, hogy én miért nevelem így a saját gyerekem ahogy és azt is hozzá tettem, hogy szeretném ha ez miatt nem ítélkezne, hiszen nincs az én helyemben. Valamint biztosítottam őt arról, hogy ha az ő lánya jön el hozzánk akkor nem fogom én megszabni mit engedek meg, hanem ezt előre szívesen megbeszélem vele, így nem kell aggódjon.
Mire a válasz: minden szülőnek megvannak a maga szabályai.
PONTOSAN!!!! Erről beszélünk!!! Bingó!!!
Nekem is és neki is vannak szabályai és nem minősítjük egymást a gyerekeinknek, mert a másik másképp csinálja!!! Attól az még nem rossz vagy jó, hanem MÁS és amíg nem “jártunk a másik cipőjében” addig nem mondunk róla véleményt, legfőképpen nem a gyereknek.
Sajnos anyuka eltiltotta a gyerekét az enyémtől ennek köszönhetően, de én akkor sem gondolom, hogy megérte volna tovább nekünk rosszul érezni magunkat más véleménye miatt, én boldogan szeretném ezt a néhány évet tölteni ezen a földön, nem ilyen hülyeségeken keseregve.
Csupán azért írtam ezt le nektek, hogy ne töltsetek időt azzal, hogy mások miatt nem vagytok önmagatok és nem mertek kiállni magatokért!! Túl rövid az élet hozzá!
Azokat az embereket akiknek a társaságát azért veszíted el mert önmagad vagy, nem kell sajnálni. Hiszen akkor ezek szerint ő csak akkor áll veled szóba ha feladod önmagad és neki megfelelsz.
NE TEDD!!!
Ne felejtsd el minél több embernek van problémája veled, te annál jobban tudhatod, hogy valamit nagyon jól csinálsz.
Az pedig, hogy neki problémája van a te viselkedéseddel, hát az az ő problémája, sohasem a tied!!!
Ha tetszett a cikk oszd meg a közösségi médiában, hasonló tartalmakért pedig kövesd az oldalt.
Köszönöm.
